GCSZUA Szuadó-völgyi barlangok (volt GCszbl)

2002.07.30 08:00-kor, még a hazai geocaching hőskorában cova geoládát rejtett a Szuadó-völgy ékkövéhez, a Trió-barlanghoz. Annyira informatív leírást készített a ládaoldalra, hogy vétek lenne veszni hagyni, ezért itt teszem közzé:

TRIÓ-BARLANG
A Trió-barlang a Nyugat-mecseki-karszt jelentősebb karsztobjektumainak egyike, 200 m feletti járathosszúsággal és 50 m-nél nagyobb mélységgel.

Orfűtől délre kb. 2 km-re, a Szuadó-völgy talpán található, a Vízfő-forrás egyik legnagyobb, időszakosan aktív víznyelőjeként.

A cachet a barlang mellett kidepozott kövek között kell keresni.

KUTATÁSTÖRTÉNET
A barlang bejáratát jelentő Trió-nyelő vagy Szuadó-völgyi 3. sz. nyelő helyzeténél fogva (völgytalpi, forrástól legtávolabb lévő, jobbára aktív nyelő) már korán felkeltette a Vízfő-forrás mögött húzódó barlangrendszer kutatóinak figyelmét.

1969-ben a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal keretein belül működő Mecseki Karsztkutató Csoport 3 m mélységig tárta fel (Berényi István, Németh László, Zsitkovszky István), azonban néhány éven belül az áradmányvizek hordalékukkal gyorsan feltöltötték a nyelőt.

Az újbóli kibontásra közel 30 év múlva került sor. Részletes tanulmányok és tudományos vizsgálatok után a Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület és a Mecsek Egyesület Barlangkutató Osztálya 1997. októberében bontotta meg a nyelő törmelékkel és hordalékkal völgytalpig feltöltött torkát, amely kibontott állapotában látványos szálkő-nyelő képét mutatja.

A bejárati akna gyors kibontása után a feltárást a nagy mennyiségű agyagos kitöltés nagyban lassította, ráadásul sok helyen a víz a réteglapok és a repedések mentén felaprózott, de jobbára autochton tömbök, kőzetdarabok közötti résrendszerben folyt el, ezért a barlang hossza 2001. elején is kb. csak 30 m volt.

A végpontot jelentő nagyobb omladéktömbök megbontásával 2001. február 23-án Kopasz Imrének és Tóth Istvánnak sikerült bejutniuk a barlang folytatásába. A kötéltechnikával járható új szakaszok első bejárását Tarnai Tamás szerencsés kimenetelű balesete és a médiák tették országos hírűvé.

A barlang ekkor a Végponti-elágazásig volt járható (kb. 120 m összhosszúság), ahonnan az elkövetkezendő egy évben a kettéágazó folyosórendszerben újabb 50 m-t sikerült feltárni az Agyagos-ágban.

2002. áprilisában a Vizes-ág kezdeti, szűk szakaszának leküzdésével a barlang hossza néhány méterrel 200 m fölé emelkedett, és feltárult a jelenlegi “vizes végpontként” nyilvántartott 7,5×9,5 m alapterületű terem.

A Trió-barlang kialakulása és hidrológiája
A Trió-barlang a karsztos-nemkarsztos kőzethatáron kialakult víznyelők egyik legtipikusabb példája.

A Jakab-hegy északi oldalának vízfolyásait összegyűjtő Orfűi-patak közel 3,5 km2-es, jobbára triász homokkőből felépülő vízgyűjtőterülettel rendelkezik a nyelőnél.

A kőzethatár néhány 100 m-rel feljebb található a völgyben, a Trió-barlang a triász anizuszi korú Lapisi Mészkő Formációban alakult ki. A barlang előtt még két víznyelő ismert, a Szuadó-barlang és a Gilisztás-víznyelőbarlang, de ezen három nyilvánvaló megcsapolási ponton kívül a patakmederben feltehetően a kőzethatártól egészen a Trióig jelentős elszivárgás tapasztalható.

A B-típusú karsztperemi víznyelők közel egykorúak lehetnek, semelyiknek nincs kitüntetett szerepe, természetes körülmények között a legfelső (Szuadó) mindig aktív, de középvíz felett már nem győzi nyelni a patak vizét, és az továbbfolyik a lentebbi nyelőkbe. A továbbfolyó víz megoszlása a nyelők illetve a túlfolyás között mindig az aktuális feltöltöttség és a vízhozam függvénye.

A Szuadó-nyelő feltáró kutatásának kezdete (1994) óta az csak rövidebb időszakokban kapott vizet, és a patak vízhozamának a teljes egésze túlfolyt rajta. A patak közepes vízhozama 3-400 l/perc, száraz nyári illetve őszi időszakokban akár 100-150 l/percre is lecsökkenhet, áradások idején viszont 3-4 m3/perc is lehet. Kibontott, hordalékmentes nyelőtorokkal mindhárom nyelő képes elnyelni ezt a vízmennyiséget is.

Jelenleg a Gilisztás-nyelő ácsolt bejárati aknájában tűnik el a patak, de áradások idején a víz túlfolyik a Trión is. A vízbetörések és a feltöltődés ellen a barlang bejárata egy 50-60 cm magas kőfallal van védve. Természetesen a mederágyon keresztül a barlang alsóbb szakaszai (az Ablakon túl) így is jelentős vízmennyiséget kaphatnak.

A nyelőben eltűnő víz áradások idején 24 órán belül, kisvíz idején akár egy hét múlva jelenik meg a Vízfő-forrásban. A barlang 54 m-es mélysége ellenére sem éri el a karsztvízszintet, számításaink szerint azonban 10-15 m-rel mélyebben ez már várható.

A barlang morfológiája és kitöltései
A barlang morfológiája és kitöltéseinek elhelyezkedése is egyértelműen a víznyelőbarlangok sajátosságait mutatja.

Határozott irányú vízvezető járatok vezetnek a bejárattól a végpontokig, a lejtős, lépcsőkkel tagolt folyosóknak pedig csak a magasabban fekvő vagy inaktív szakaszain találunk cseppkőképződményeket, aljukat sok helyen különböző, behordott üledékek, hordalék, homokkő-kavicsok borítják. Barlang legnagyobb cseppkőkomplexuma, az Első-aknában található Búboskemence és a felette függő sztalaktit.

Erős preformáltság jellemzi a barlangot. A járatok jobbára É-D irányú vagy erre merőleges tektonikus vonalak mentén alakultak ki, melyre a leglátványosabb példákat az Ablak előtti illetve utáni barlangszakaszok, a Vizes-ág Hasadéka és a Sártenger jelenti.

A preformáltság másik jele az, hogy a járatok szinte mindvégig követik a rétegdőlés irányát. Ennek következményeként számos réteglapon futó járatszakasz (pl. Csúszda, Könyvtár) illetve kipreparált rétegfej (Rétes-terem) alakult ki. Sajátos és ritka jelenség ezek közül a vastagabb mészkőrétegeket elválasztó márgarétegek kipreparálódása, amelyek jelenléte az Első-aknában, a Tamás-aknában és a Rétes-teremben tömeges. A néhány mm vastag puha, agyagos rétegek a falból akár 4-5 cm-re is kiállhatnak. Jelenlétük mutatja a járatfalakon lecsorgó víz oldási tevékenységének a szerepét.

Az aknák morfológiai és hidrológiai sajátosságai arra utalnak, hogy itt egy X-zónával állunk szembe, amelyet a járatméretek ugrásszerű megnövekedésén túl számos felülről becsatlakozó járat léte is bizonyít. A becsatlakozó járatok a 20×20 cm-es mérettartománytól a méteres nagyságrendig változnak, de egyértelműen jelentős vízmennyiséget és hordalékot szállítanak nagyobb áradások idején.

Ezt a víztisztaságú járatok és a kisebb esésű szakaszokon megtalálható hordalékok (homokkő-kavicsok, faágak, növényi magvak) egyértelműen bizonyítanak. Az X-zóna megléte is jól mutatja az erőteljes tektonikus preformáltságot, és ezáltal sűrű és fejlett réshálózatot is feltételez, mivel hirtelen zivatarok idején nemcsak a fent említett járatokon keresztül érkezik többletvíz, hanem legalább 40-50 egyéb, mikroméretű repedés mentén is egy-két óra leforgása alatt csepegő, majd csurgó vizek jelennek meg.

Állandó, száraz időszakokban is működő vízcsepegés csak a Harmadik-aknában található, mely a réshálózat gyors kiürülésén keresztül szintén annak fejlett voltát bizonyítja. A becsatlakozó járatok hossza felfelé 2 m-től 12 m-ig változik, és általában elszűkülnek.

A Harmadik-aknától kezdődően 2-3 l/perces vízhozamú állandó patak csordogál. A feltárás idején a patakmeder két oldalán agyagkitöltést találtunk, sőt az agyag több helyen hídként záródott a víz felett, mely egyértelműen arra utal, hogy korábban a járat kb. harmadáig fel volt töltve hordalékkal, és a vízfolyás ezen agyaghordalék alatt talált magának utat. Ez viszont azt is jelenti, hogy a legutóbbi feltöltés óta nagyobb vízhozam nem folyt végig a barlang ezen szakaszán, vagyis a feltöltés a legutóbbi nagyobb árvizet jelzi. Mára a rendszeres taposás és a bentebbi szakaszok feltáró kutatása során kidepózott agyag miatt a patakmeder elagyagosodott.

Szintén sajátos hidrológiai jelenség a barlangban a végponti-elágazásnál található barlangi mélységi lefejezés. Itt az egyenletes lejtésű vízvezető járat hirtelen meredekké válik, élesen balra fordul, és egy szűkület után kb. 1 m magas, 30-40 cm széles, két szinlősorral tagolt víztiszta, éles formákkal jellemezhető járatban folytatódik kb. 16 m hosszan. A balra kanyar egyenes folytatásában egy agyaggal erősen feltöltött járat halad tovább közel vízszintesen.

A járatméretekből és a patakos ág esésgörbéjéből egyértelműen arra következtethetünk, hogy az eredeti vízvezető járatot viszonylag fiatalon egy hasadék mentén erősen hátravágódó folyosó fejezte le. Az okok kiderítéséhez további vizsgálatok szükségesek, feltehetően a karsztvízszint gyors süllyedése idézte elő a barlangi batükaptúrát. Az éppen járható méretű Vizes-ág szelvénye is a gyorsan hátra- illetve bevágódó vízfolyás jelenlétére utal.

Az Agyagos-ág nagyfokú feltöltöttsége és a benne található két kisebb terem cseppkövesedettségének mértéke a járat elaggott voltára utal. Aktív vízfolyása nincsen, de viszonylag egyenletes lejtése, keresztmetszete és határozott iránya alapján feltételezhetjük, hogy valaha aktív vízvezető járat volt.

230 total views, 1 views today

Kategória: GC, GCsource, GeoCacHistory | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?